Nao

Nao (YoruShi Nao, Nao-chan, Nao-chi)
Születtem: 1987. december 24. (igen, komolyan!)
Névnap: szeptember 16 körül
Magasság: majdnem elérem a 170-et
Súly: valahol 55 táján...
Születési név: Kislány! (meg Edit XD)

Aztán...
Hajszín: eredeti barna
Szemszín: zöld
Szemüveg: muszáj hordanom....
Tartókodási hely: otthon és munkahely (Tatabánya bizonyos pontjai)
Foglalkozás: kormányhivatalnok (ugye, milyen komoly? XD)

Kedvenc szín: zöld
Kedvenc étel-ital: mindenevő-ivó vagyok
Kedvenc animém: Katekyo Hitman REBORN!
Kedvenc mangám: Boy's Next Door (Yuki Kaori) és The Tyrant Who Falls in Love (Hinako Takanaga)
Kedvenc karakterem (sajáton kívül): Superbi Squalo
Kedvenc énekesem: Mizuki Nana és Ákos
Kedvenc zenekarom (jelenleg): Granrodeo

Szeretem csinálni: manga-rajzolás és varrás (mostanában a baba-készítés a dilim), nii-chamával levés (mégha csak msn-en is, az akkor is úgy jó)
Amit nem szeretek: hmmmm.... értelmetlenségeket és várakozásokat (hosszú lenne elmagyarázni az életem értelmetlenségeit és várakozásait...)

Amit tudni érdemes rólam:
Ilyenkor szoktam azt írni, hogy nem írok semmit, mert ennyi úgysem elég, hogy megismerj, de ha szeretsz olvasni, folytasd XD
Szóval... szeretek (mások szerint tudok is) rajzolni, s bár időm egyre kevesebb van, mégis megpróbálok alkotgatni. Mostanában sokat varrok (cosplayek is beleférnek, tervem, hogy a 2011-es sakurán Cheshire-i Macska leszek), amitől anyám falra mászik - csakúgy, mint kedvenc dalaimtól (amit nem restellek teli hangon kornyikálni). Imádom a macskákat, de tömbházban nem kínoznék egyet sem, ezért ahányszor meglátok egyet, igyekszem a bizalmába férkőzni és megsimogatni.
Édesanyámmal kettesben élek a Tescoval szembeni betondzsungelben, s együtt toleráljuk egymás hülyeségeit: én az ő szappanoperáit, ő pedig az én japán-mániámat.
Az egész még 1998-ban, a Sailor Moon-nal kezdődött, amit akkoriban németül toltam (ennek köszöhnetően még a Sailor Stars-t is láttam), s megalapítottam a suliban (osztályban) a saját kis klubomat, ami úgy, ahogy volt, romba dőlt (bár asszem 2 évig megvolt...) Ezután nem is foglalkoztam ezekkel, újra 18 éves koromban talákoztam ezzel a műfajjal, mikor barátnőm a kezembe nyomta Chihiro Szellemországban c. dvd-jét. Később ezt annyira megszerettem, hogy elkezdtem keresni a hiper- és szupermarketek polcain, de csak InuYashát láttam - amibe szintén belenéztem, és szintén megtetszett. A Közgáz logisztikai szakképzőjét már új géppel és új tervekkel kezdtem: ekkor lettem igazán fan, ekkor készültek el az első mangás rajzaim (ne, ne akarjátok látni őket!!), s ekkor kezdtem el a feliratozással foglalkozni. Késő tavasszal már készen voltam a legelső sorozatommal, s azóta egész idáig szinte meg sem álltam: fordítottam, formáztam, lektoráltam, karaoke-t készítettem és a videókódolás csínját-bínját is elsajátítottam. De amikor a munka tavaly májusban rám talált (hála az égnek érte!), döntenem kellett, így "feladtam" animés karrieremet és csak a rajzolásnak szenteltem időmet, s szentelem azóta is.
Sok kedves (és kevésbé az... -.-) emberrel ismerkedtem meg, akik elcsábítottak életem első conjaira (ugyebár elővétel nélkül.... a PeCsában... érdekes helyzetek alakultak ki...), majd pedig tavaly a Sakurán bevállaltam életem első cosplay-ét, Rokudo Mukuro (Reborn)személyében. Bár így visszatekintve abszolút nem néztem ki mukurosan, élveztem mégis, hogy megállítottak, s fényképezni akartak. Ekkor jöttem rá, hogy milyen jó ez, így a nyáron is beöltöztem (Lambo-Reborn), majd ősszel dupláztam is - bár szerintem ez senkinek nem tűnt fel. Ugyanis nagyon hideg volt, és a Seven Seas Treasure (Tsukiyomi Ikuto - Shugo Chara!! Doki) nem épp ilyen időre lett tervezve... De másnap, mikor a fehér hajamat felcsaptam, már sutyorogtak mögöttem: Squalooo... Squalooo... (Reborn).

Hmm... asszem, magamról ennyit. Vagyis... még egyet, őt itt. Ő a saját nevemet viseli (vagy én viselem az övét? jó kérdés...), és a karakterem. Elvileg manga lenne, de időm az sosincs, így csak egy kis történet és egy beteljesülésre váró álom... (a fehér hajú)

Ne menj előttem, mert nem tudlak mindig követni. Ne kullogj mögöttem, mert nem mindig nézhetek hátra, hol jársz. Ballagj csak mellettem és legyél a barátom.